Úgy gondoltam a rovatban elfér egy kis autó hifi történelem és igen bőséges gyűjteményemből beszúrok egyet-egyet pár mondat kíséretében.
Legyen az első az utolsó, a hivatalos magyar autó hifi gyártójának a Videotonnak egy olyan autórádiója, amit elsöpört a rendszerváltás szele az egész magyar autórádiógyártással és a Videotonnal együtt.
Videoton RD 6687 autórádió-magnó
A Gelka autórádió szervizében dolgoztam és időnként valami okból elvittek minket gyárlátogatásra Székesfehérvárra. Megnézhettük a gyártást és beléphettünk abba a kicsi szobába, ahol a fejlesztés zajlott. Nem mondanám továbbképzésnek, mert nem mondtak ott semmit, nem is kérdeztek minket a tapasztalatainkról, csak odamehettünk. Általában megnézhettük gyártás közben azt a készüléket, amiből naponta hat-nyolc darabot javítottunk és jobban ismertük, mint a saját tenyerünket. Pont ezért maradt meg az a látogatás, amikor a fejlesztők megmutatták a készülő nagy dobást.
Teleelőlapos készülék. Ez egy Gelkás elnevezése volt az új DIN szabványú autórádióknak, amiből akkor már volt elég a piacon, de a Videotonnál ez nagy dolognak számított. Elektronikus hangolású, programozható autórádió és még egy nem túl informatív, de korának megfelelő kijelző is helyt kapott a skálahúr helyett.
Beltartalma elég vegyesre sikeredett. Import alkatrészek kerültek a szocialista túltermelés miatt felhalmozódott raktáron heverő alkatrészek mellé, de csak annyi, amennyi szükséges volt. Processzor, oda-vissza játszó magnómechanika és egy LCD, azt hiszem ennyivel ki is merült az ismeretlen összetevők sora. Olyannyira, hogy a magnómechanika mellé nem is vásárolták meg a korrekciós panelt. Ez egy általános távol-keleti mechanika volt, ismertük, láttunk belőle eleget és mókásan hatott a minimum háromszor akkora panel látványa, de biztosan jó lett volna ez is.
Jó lett volna, nem tudom, hogy milyen, mert soha nem hallottam, nem tudtam kipróbálni. Ez az autórádió soha nem jelent meg. A rendszerváltás elpusztította. A fejlesztő bácsi elmondása szerint már elkezdődött a Videoton felszámolása, amikor bementek a műhelyükbe és elvittek mindent, készüléket, jegyzetet, dokumentációt és megsemmisítették. Elméletben nem maradt, maradhatott semmi. A készülék tervezése a végén járt, már megkezdték a gyártás előkészítését is és jött a vég. Szerencsére volt, aki mentette, ami menthető és így került hozzám ez az utolsó fejlesztői példány.
Előlapja kézzel készült, látszanak rajta a ragasztás és reszelés nyomai. Festése kezdetleges, felirata elmosódott, kontúrtalan, gyors szitázás eredménye. Kazettaablaka soha nem volt a helyén, nincs illesztve, nem is tud bezáródni. Az alaplapja kézi forrasztással készült, néhány fóliavágás, átkötés idézi a módosításokat. Előlapi gombjai soronként más más domborítást kaptak, ezzel szolgálták volna a vezetéscentrikus vak kezelést, bár méretük szerintem nem tette volna lehetővé, de akkor már ilyenre is gondoltak a tervezők. Amit csak lehetett beletettek. Ez a rádió is, mint elődei foghatták volna a forgalom információs adásokat. Hosszú éveken keresztül benne volt ez a Videoton rádiókban, csak az adás hiányzott hozzá, ezért csak annyi funkciója volt, hogy ha valaki véletlenül megnyomta a gombot, akkor a rádió hangosan pittyegett, hogy nincs adás.
Megtisztelve érzem magam, hogy egy olyan készüléket tarthatok kezemben, amit a nyolcvanas évek legjobb magyar fejlesztői késztettek saját kezükkel és láthatom, hogy milyen egy félkész alkotás.
Az alsó takarólemeze soha nem készült el, aminek lehet oka, hogy még módosításokat terveztek, mert a készülék kicsit vastagabbra sikeredett, mint a DIN szabvány. A korszerűtlen alkatrészek, nagyméretű kondenzátorok és a magnómechanika nem fért el az 50mm-es szabványmagasságban, maga a rádió 55mm lett, beépítőkerettel 58mm-el nyerte a szabványhoz képest a versenyt. Na, de a szocializmus építésekor nem ez volt az egyetlen túlméretes dolog, akkor mindenben hatalmasat kellett alkotni.
A rádiótunert, végfokozatot megörökölte elődjétől. A hangolóelemek, hangerő potméter mit sem változott 1970 óta, de ami jó, azt nem piszkáljuk.
Állítólag működőképes, ha összeszerelem, de soha nem tennék ilyet, hiszen soha nem létezett összeszerelve. Így született, így halt meg, de a felépítéséből és ismert összetevőiből igen jó közelítéssel megmondható, hogy milyen lenne.
Ha megjelenik a boltok polcán, akkor is elsüllyed. Akkoriban már a Gelka raktárában is ott sorakoztak a Pioneer, Panasonic, Sanyo autórádiók és a gyengébb minőséget, de tetszetősebb megjelenést kínáló Autosoud, Peconic, Audioton, Leaders fejegységek. Ezek mind megbízhatóbb, hangosabb és jobb hangú készülékek voltak, amikkel nem kelhetett volna versenyre szegény Videoton.
Az, hogy a történelem lesöpörte, szerintem csak jót tett vele, így ikonja lehet a magyar autórádiógyártásnak, mint utolsó mohikán.
A jobb sarokban a festés alól átüt az előlaptartó csap ragasztása. Mint írtam kézzel készült darab, ragasztva, reszelve, fúrva. A gombsorokon a domborítás a vakkezelés miatt készült. Ilyen vezetéscentrikus hozzáállás csak évtizedekkel később tapasztalható más gyártók esetében.
A kazetta ajtaját alig tudtam bepattintani. Ez még soha nem volt a helyén, túlméretes, még nem illesztették, így beleakad az előlapi panelba.
Az a bizonyos „japán mechanika”, ami inkább nevezhető távol-keletinek, de akkor ezt így hívtuk. A korrekciós panelre nem volt keret, azt itthon készítették. Bár a túloldal tele van SMD alkatrésszel, az azok a kék szörnyetegek nem engedték, hogy kisebb legyen. Méretük ellenére elég jó elektrolit kondenzátorok voltak, azaz nem volt velük baj. Pár év múlva a világ feltalálta a kiszáradós kondenzátort, ami az elkövetkező videomagnó korszakot végigkísérte.
Íme a bizonyíték, volt benne SMD is.
A tuner alpjait tekintve ismerős az előző Videoton rádiókból.
A végfok, TDA 2003.
Itt aztán van minden 1970-től 1989-ig. Stiroflex kondenzátor, processzor, porcelán trimmer kondenzátor, ócska, kontakthibás potenciométer, minden, ami a raktárról kisöpörhető. Szegény mérnök, aki megalkotott elméletben egy gépet és ezekből kellett összeraknia. Biztos sírt közben.
Kuznyák Miklós