Ahogy ígértem, időnként beszúrok egy írást az autó hifi múltjából.
Mivel az utolsó Videotonnal kezdtem, folytassuk a legelsővel és legyen így keretes a történet.
Kicsit hosszú lesz, mert ismerni kell a fogantatását, mert nem egy rádióról van szó, hanem a hazai, nagy darabszámú autórádiógyártás kezdetéről.
Videoton RD 3602 – RD 3603 autórádió
Azért lett ilyen pici mert ekkora lyuk volt az autóban, pedig akkor már létezett a ma is használatos DIN méret. Talán a 124-es Fiat műszerfalában jobban mutatott a hármas osztás, ami a hamutartó, fűtésblokk és az autórádió szimmetriája alkotott. A hosszadalmas szovjet-olasz tárgyalások eredményeként megszülető Zsiguli/Lada reinkarnációba eredetileg a nálunk inkább Moszkvicsrádióként ismert A370-es kisrádiót szánták. Nem is lett volna ezzel baj, hiszen pontosan illeszkedett a műszerfalba, mivel valamiféle véletlen folytán kísérteties hasonlóságot mutatott egy olasz kisrádióval, az Autovox Piper Fiat rádiójával, de az A370 borzasztó kivitelű volt.
A szovjet termékekre mindig is az volt a jellemző, hogy vagy nem ért semmit, vagy működött a világ végéig. Nos, az A370 nem tartozott a szerencsés alkotások közé, műanyag elemeit tán használt gumicsizmából készítették, de a gyártás után azonnal elkezdett lebomlani, deformálódni és hamarosan úgy nézett ki, mint amit egy kóbor gömbvillám összeolvasztott. Azt az elvtársak felismerték, hogy az exportra szánt és akkoriban megbízhatónak ítélt 2101-es Zsigulit ezzel nem lehet kiengedni az országból.
Ez jó állapotú előlap és így nézett ki egyéves korában is. Ők is belátták, hogy ez nem sikerült. Ettől még mind a három készülékem működőképesen érkezett hozzám, csak a fröccsöntés nem ment túl jól.
Akkoriban cserekereskedelem folyt az országok között, a Zsiguligyárban is a beszállított alkatrészért adták a „kész” autót. Mi magyarok bedobtunk a közösbe ablaktörlőt, lámpát, izzót, hogy cserébe Zsigulit kapjunk. A felmerült igényt megneszelve a Videoton beindította a gyártósorát és az RD3602-es kisrádióval belépett a nagy medve territóriumába.
Oda tervezték és tökéletes lett. Hogy, hogy nem, de biztos a véletlen műve lehet, hogy forgatógombjai teljesen megegyeznek az előbb említett Autovox Piper rádióéval és hullámváltója szovjet örökséget sejtetett. Nem kell ezt boncolgatni, a „kisvidi” az A370-re, az A370 a Piperre, a Piper a Philipsre… hasonlított, ez inkább sajátos törzsfejlődés.
A szovjet piac hatalmas, így a Videoton gyártósora ontotta a rádiót. Abban az időben tervek voltak és ha egy terv megszületett, azt teljesíteni kellett. A terv nagy darabszámú volt, öt éves, a szovjetek meg úgy döntöttek, hogy a belső piacra nem szerelnek rádiót. A fehérvári raktár hamar megtelt és könnyítésére leleményes magyar emberek kitalálták, hogy a meglévő autórádiókból készítsenek asztali rádiót is. Videoton Nápoly néven meg is jelent egy fadoboz, amiben a 3602-03-as kisrádió lapult méghozzá úgy, hogy nem csak a panelt használták fel, teljes egészében fémkeretestől belecsavarozták.
Forrás: Patina.hu
A Videoton 3602, mérete miatt belefért minden autóba, így gyártották 6V-os és 12V-os tápfeszültséghez is. Ezüst előlappal a Ladába, míg fekete előlapkerettel a Trabantba, netán a Tesla Spider helyett a Wartburgba is ajánlották. Cirill betűkkel is készült, hiszen a szovjet piac nem tudott mit kezdeni a mi krikszkrakszunkkal. Keletre hosszúhullámmal, míg nyugatabbra rövidhullámmal lehetett rendelni.
Persze a kisrádiót szerették az emberek és minden Zsiguliban ott recsegett. Általában elmondhatjuk, hogy megbízható szerkezet volt, olyannyira, amennyit akkor a megbízható szó jelentett egy termékkel kapcsolatban.
A Gelkánál, Szabó Béla bácsi volt a mestere az egygombos vidinek. Béla Bácsi csak ezt javította, és mindent tudott róla. Ördögi módon alakította át a 6V-os rádiót 12V-osra, a hosszúhullámos kivitelt rövidhullámra. A javításra leadott készülékhez sokan kihívták a műszerészt és még a nyolcvanas évek elején is halkan kérték, hogy 6MHz-re hangoljuk a rövidhullámot. Itt adott a Szabad Európa adó recsegve, fütyülve, államilag zavarva.
Ez a megjelenés, méret hosszú évekre meghatározta a Videoton autórádiók formáját. Idővel megjelent az FM sávon működő, majd az ORT CCIR sávokat is átfogó változata, de a sikeres, bár szabványtalan forma maradt.
Erős fémvázba építették, árnyékolása több volt, mint tökéletes, amire nagy szükség volt, hiszen a szocialista autók közel sem voltak felkészítve rádióbarát megoldásokkal.
Egy Trabant esetében, elsőként ki kellett cserélni a gyertyapipát fémházasra (ami azután áthúzott), majd a motorháztető belső felébe be kellett tenni egy méretes alumínium lemezt, amit hozzátesteltünk az autó vázához, majd a trafóra felkerült egy kondenzátor és ezután be lehetett kapcsolni a rádiót, ami lehet, hogy nem recsegett.
A vastag fémvázba akkor még belesajtolták a gyáriszámot és a kivezető kábelek azonosító ábrácskáit. A fedél hátsó csavarja kapott egy kis csészét, amibe gyurmát nyomtak, lepecsételték, ez volt a hologramos garanciamatrica elődje.
Előlapja számomra értelmetlenül épült fel egy díszkeretből, egy még díszesebb keretből és a skálalapból. Az egyik oldal bepattant, a másikat csavarozni kellett, majd megint bepattant és ismét csavar. Ha az ügyfél rendes volt és előlappal hozta javításra a készüléket, azt az ügyfelet nem szerettük.
A díszkeret hátulról, a díszkeret díszkerete elölről, jobbról egy csavarral, a skálalap balról egy anyával. A rádió tetejét le lehetett venni ha rajta volt az előlap, de az alsó borítást két csavar tartotta, azt nem jött le így.
Az az emlék maradt meg bennem, hogy megfelelő vételképességgel rendelkezett. Típushibája a hullámváltó törése, amit kicserélni egyenértékű volt egy új rádió építésével. Néha tönkrement a végfok, ami a kornak megfelelő tranzisztoros hangvégfok volt, de ennek hibáját szinte mindig a beszerelésre lehetett visszavezetni. Egy-két stiroflex kondenzátor lett kontakthibás idővel, amit sokszor nem is cserélt a lusta műszerész, csak megnyomorgatta a rádiósfogóval.
Áramköri felépítése nem tartalmazott semmi érdekességet, korának elfogadott és sok helyen alkalmazott alapkapcsolását hasznosította. Leváltó modellje az RD 3613, 3614 viszont jelentős előrelépést rejtett az elpusztíthatatlan dobozában, de erről majd később.
Számomra érdekes, hogy ezt a kis rádiót és utódait traktorokba is szerelték. Azon kívül, hogy évvégén a mezőről beérkező, homokkal színültig megtelt rádiók javítása a legrosszabb munkák közé tartozott, soha nem értettem, minek rádió a traktorba. Nem a traktoristáktól sajnáltam a kényelmet, de ismerve, hogy milyen hangviszonyok uralkodtak akkoriban egy traktorban, mit tudott azzal kezdeni egy kis Videoton rádió?
Ezzel indult a Videoton autórádió, ez volt az első nagy darabszámban eladott fejegység Magyarországon. Rengeteg volt belőle és a javítandó darabszámból kiindulva jó készülék volt. Az előző írásban az utolsó Videoton autórádióról írtam, ahol megemlítettem, hogy némely alkatrész 1970-ből való. Igen, ugyan olyan kondenzátorok, trimer, árnyékolóserleg van az RD 3602-ben, mint az RD6687-ben, hiszen ami jó, az jó, azon nem fog az idő.
A jobboldali készülék a szovjet piacra készült és a cserekereskedelem működött, abban szovjet elko-k vannak. Talán a hadijárművekben való alkalmazás miatt ezek a kondenzátorok kis lefogató füllel voltak ellátva és a festésük sem a békét jelképező kék szín volt. A skálaizzó is kapott egy kis simlédert, míg a magyar skálaizzónak csak egy ezüstfesték pötty járt. Jobb alul találhatók a zavarszűrésért felelős tekercsek, amik tették dolgukat, de az autó sajnos nem volt felkészítve, így minden beszerelést a zavarszűrés követett, ami komoly feladat volt. Minden autónak megvolt a sajátossága, máshogy kellett a Trabantot, a Zsigulit, a Skodát zavarmentesíteni. A vas és acél országaként nem sajnáltuk az anyagot a fémvázból, a keret 1mm-es vaslemezből készült. Úgy gondolom tisztességesen elkészített kisrádió volt, a tervezők beleadtak mindent, ami a megengedett költségbe belefért.
Ugye megmondtam. A Videoton RD 6687-ben ugyan az a kapcsoló, a trimer, a kondenzátor.
Kuznyák Miklós